|
Témaindító hozzászólás
|
2012.04.16. 17:57 - |
 Birtokos:
OHIR falka |
[24-5] [4-1]
Nem igazán tetszett, hogy egyedül kell hagynom Eslynát az apjával és ezzel a Conannal, de tudtam, most nem tehetek mást, mint hallgatok Sironára. Morogva néztem a távolodó páros után, majd sóhajtottam egyet, és az orromat Sirona bundájába fúrtam.
-És most merre?-kérdeztem a nősténytől savanyúan, amiért az eltervezett mentési akció nem jött össze. Persze nem rá haragudtam, sőt, nem is voltam dühös, de irritált, hogy Eslyna apja füttyent, és a falka behúzott farokkal rohan a lábaihoz...
Mérgesen prüszköltem, és lassú lépésekkel elindultam a kis tisztásról afák közé.
-Jössz?-kérdeztem barátságosan Sironát, ezzel felkínálva a lehetőséget, hogy ha akar, léjen le nyuodtan, vagy tartson velem. |
Valadriel hirtelen reagciójára Conan meglepődött, hisz semmilyen ártó szándék nem volt sem mozgásában, sem viselkedésében.~Hmm...fura egy nép!~gondolta magában, majd egy mosolyt küldött a nőstény felé. -Nyugodj meg Valadriel! Nincsen semmilyen ártó szándékom se feléd, se a barátnpid felé...-fejezte be itt mondatát, hiszen Awan mély vonyítása törte meg a csendet. Beleremegett az egész teste, hiszen már sejtette, hogy mit kaphat ezért. Eslyna mögé lépett, majd fejével megtolta a nőstény farát és indulásra ösztökélte.-Hercegnő, jobb ha elindulunk! Apád már ha jól hallom így is nagyon dühös!-mondta, majd ha a nőstény elindul akkor abba hadja a tolást és szapora ügetésre vált, a másik két nőstény felé egy "Viszlát!"-ot dob. |
Conan megjelenésekor kissé összehúztam magam, és egy riadt kismadár tekintetével pislogtam a fehér harcosra. Abba beleegyeztem, hogy találkozzunk a falka hercegnőjével, és jól is éreztem magam a két nősténnyel, de... Conan egyrészt egy falkai harcos, másrészt hím. És nem utolsó sorban ahogy növekszik a lélekszám, rendszerint úgy növekszik a gyomromban is az idegesség. Amikor Eslyna bemutatott, félszegen bólintottam egyet a hímfarkas irányába. Kénytelen lesz ennyivel beérni, mert azért a bizalmamat nem osztogatom úgy mint a cukrosbácsi a nyalókát. Bár Conan barátságosnak tűnt...de egyenlőre nem akartam puszipajtásként viselkedni, jobbnak láttam úgy tenni mintha ott se lennék, vagy valami ilyesmi. Fokozódó idegességemre rátett egy lapáttal, hogy felzengett az erdőben Awan Yuso érces vonyítása. Összerezzentem, és Valadriel felé kaptam a fejem. -Valadriel? Szerintem indulnunk kéne...-javasoltam nyomatékosan, miközben Eslyna felé is villantottam egy bocsánatkérő futó pillantást. Igazán meg kell értenie, hogy nem akarjuk az apukája mai desszertjeként végezni. |
A hím hirtelen vicsorogni kezdett,majd felvonyított. - értettem. - feleltem egyhangúan.Leültem az odú elé,füleimet hegyezve tekingettem jobbra-balra,hátha megjelenik valaki.Mivel nem hallottam semmit,az oldalamra dőltem,ésapróra kinyott szemekkel próbáltam pihenni. Ám a figyelmem nem lankadt,füleim épp oly mértékben hegyesen álltak,én pedig készen voltam arra,hogy felugrojak ha valaki megjelenik. |
Awan mérgesen vicsorogni kezdett aztán felvette a fejét és egy hatalmasat vonyított. A hívó szó különösen Eslynának szólt, de bármely falkatag is értelmezhette akként. Azután Awan szeme megakadt a letört ágakon, és a friss szagon mely körbelengte. - Erre ment valamelyikőjük. Talán Eslyna. Maradj itt és várd, hátha a hívásomra idejön! Én elnézek erre - adta ki a parancsot Raynornak majd erőteljes, határozott léptekkel megindult a kis csapat rejtekhelye felé....
A fák sűrűjéből Conan lépett ki, és Eslyna arcából kifutott minden vér. A légzése felgyorsult, csak reménykedni mert, hogy a hím majd megérti és nem ugrik neki Valadrieléknek, védelmezőleg... Ehelyett a nőstény kellemesen csalódott Conan fellépésében. A hím mosolygott, kedves volt és udvarias, nem mellőzte a formaságokat. Ennek ellenére Eslyna álla majdnem leesett mikor a hím nyíltan nekidörgölődzött és Hercegnőnek nevezte. Eslyna zavarban volt, kezdte azt hinni, hogy Conannak valamilyen terve van, azért viselkedik így és mindjárt történni fog valami baljós... Segítségére Valadriel sietett, amin Eslyna megintcsak megdöbbent, ki tudja a mai nap folyamán hanyadszorra. De a meghatódottságát nem tudta elrejteni, szelíd mosolyt küldött a nőstény felé. - Öö, Conan, ő itt Sal Valadriel, nagyon kedves barátom, és hidd el semmi rosszat nem akar, apa is találkozott már vele, igazán megbízhatna benne, a társa Sirona, szintén roppant kedves hölgyemény... - magyarázkodott zavarában össze-vissza, nem igazán volt a helyzet ura. Feszülten várta mindannyiuk reakcióját, ami ebben megzavarta az apja vonyítása volt... szörnyen közelről! Eslyna megugrott ijedtében. - Jaj ne! - nyögte. - Apám! - Érezte, hogy valami baljós készülődik, még ha nem is jó irányból... |
-Valaki jön...-morogtam Eslynának, a kijelentés valóssá tette azt, ami eddig csak gyanú volt. A hátamon felborzolódott a szőr, ahogy halkan hörögve vártam a jövevényt.
Végül egy újabb fehér farkas bukkant elő a fák közül.
-Na de jó.-gondoltam ironikusan.-Ha harcolunk is, a préda nem lát minket. Fantasztikus. Nem tudna ez kevésbé szépnek lenni?
Csakhogy a farkas nem tudott elcsúnyulni. Épp olyan gyönyörű maradt a ragyogó fehér bundájával, bár ezt a világ minden szarvascombjáért se vallottam volna be. A külsőségek ellenére még mindig bizalmatlan voltam iránta, bár a mozdulatai nem sugalltak fenyegetést.
A barátságos üdvözlés végképp lehiggasztott. Igazából örültem, hogz nem kell vele összecsapnom, hiszen erősnek tűnt, és nagyobb is volt nálam. A hátsómra ültem, de attól még szemmel tartottam, ki tudja, mi van, ha hirtelen elkattan valami a fejében, és vérengzeni kezd.
Amikor közel ment Eslynához, a vicsorom visszatért. Hirtelen hördüléssel ugrottam talpra, és odacsörtettem a hercegnőmhöz. Mintegy rosszindulatú kísértet, beférkőztem a két farkas közé, hogy az újonnan jöttnek elzárjam ax Eslynához vezető utat. Falkatag volt. Nem rosszindulatú. Mégis úgy féltettem tőle a nőstényt, mint a tulajdon irhámat.
Sértődötten pislogtam Eslynára, zavart, hogy nem kérte a védelmemet. De ettől még ugyanúgy az övé... mint minden másom is. |
Békésen ügettem Awan mellett,egészen addig míg hirtelen meg nem állt.Hegyeztem a fülem,és körül néztem.Úgytűnt,nincs itt senki.A gyanúm hamar beigazolódott,ugyan is a hím felmordult.Beleszimatoltam a levegőbe,és közben előre-hátra mozgattam a fülem,hátha érzek vagy hallok valamit.De csalódnom kellett.Biztosan jó ideje elmehettek. |
Awan ügetve, oldalán Raynorral érkezett meg a vacokhoz. Ez volt az első hely, ami eszébe jutott, hiszen a vacok a falka területének központja. Eslynát a többi falkatagra bízta, míg odavolt, de most nem talált a kis odúnál senkit. Awan pulzusa felgyorsult, a hím pedig felmordult. - Hol lehetnek? - forgatta a fejét és szimatolt minden irányba. |
A barlang előtt vett egy nagy levegőt, majd elindult egy irányba amerről egy kisebb ámbár ismerős szagokat hozott a szellő. Egy kis ügetés és séta után az ismerős szag még erősebb lett, szíve is hevesen kezdett el verni. Kis idő múlva meglátta a szag forrását is, majd közelebb lépve az ismerős beigazolódott. Szíve majd kiugrott a helyéről, és egy mosoly jelent meg az arcán, amely kissé zavarba esett is volt. Eslyna-ra talált rá és még két másik farkasra.-Üdvözlet!-mondta az ismeretleneknek.-Conan vagyok. A falka eggyik törzstagja!-mondta teljes nyugodtsággal, egy cseppnyi rosszakarás sem volt benne, főleg, hogy látta azt, hogy a szerelmére ártalmatlanok. Oda lépett a kis nőstényhez.-Jónapot kis Hercegnő!-mondta, majd hozzá dörgölte orrát Eslyna nyakához.-Majd szeretnék veled beszélni!-suttogta a fülébe, amit a többiek nem hallhattak. |
Minden figyelmét Sironára irányította és kellemesen végighallgatta a nőstény beszámolóját. Végig mosolygott. - Finnország úgy tűnik, hasonlít Dalarnához. Itt is évszakonként váltakozó a prédák száma és meglehetősen sok hó esik - mondta kedves hangsúllyal, aztán Sal Valadriel hirtelen mozdulataira felfigyelve ő is megperdült. - Mi a baj, Valadriel? - kérdezte izgatottan. |
| tekintetemet a saját myomaink felé fordítottam. Biztos voltam benne, hogy v(n ott valaki. és ha megérzi a szagunkat, jönni fog. nem tudtam, Eslyna vajon mit kap, Sirona milyen harcos, de azt akartam, hogy ja a jövevény ártó szándékkal érkezik, velem akaszkpdjon össze. Készen álltam, hogy ha kell, harcban bizonyítsam a hűségemet. |
| SAL VALADRIEL
Fél füllel hallgattam a környező zajokat, de a figyelmemet leginkább Sirona beszámolója kötötte le. Szemeim előtt képek keltek életre, amik úgy illantak el, ha megpróbáltam rájuk fókuszálni, akár a rohanó hegyi patak. Mégis, lassan megismertem az életét, és ezzel együtt őt is.
Bár messze volt, a barlang felől friss farkasszagot sodort felénk a szél. Eddig
álmosan heVertem, de most felpattantam, hirtelen jött éberséggel pásztázva a környezetünket. Nem ismertem a szag környezetet.tulajdonosát, de féltettem kkkhószőrű társaimat. Sompolygó léptekkel a narlang és a többiek közé jelyezkedtem, és |
Nagyon jól éreztem magam a mi kis hármasunkban. Igaz még csak szinte most ismertem meg mindkét farkast, de már most a szívembe fogadtam őket. Leginkább Valadriel-t. Amint oldalba bökött egy kis magabiztosság szorult belém, ami aranybarna szemeimen látszott leginkább. Érdeklődve figyeltem a társalgásukat és próbáltam kiszűrni belőle, hogy vajon mi történhetett nemrégiben. Úgy néz ki az alfa nem tett valami jó benyomást Valadriel-re. Már éppen mondani akartam valamit, amikor Valadriel megkért, hogy meséljek Eslyna-nak az otthonomról. Mi tagadás szeretek róla bezélni. Sőt imádok.
- Nagyon szívesen - mondtam és már bele is kezdtem - Finnországbab szinte csak hó esik, ha pedig nem hó esik akkor nagyon meleg van. Szóval furcsa egy hely, de én szeretem. Nincs túl sok falka ott, a legtöbb farkas egyedül van vagy kissebb csapatokban vannak. Nyáron sok az élelem, viszont télen kevés. Olyankor meg kell érte küzdeni. Gyorsnak kell lenni és erősnek. Én leginkább gyors vagyok - mondtam volna még tovább is, amikor hirtelen egy hím jelent meg a semmiből. Biztos falkatag volt, de nem tudtam eldönteni, hogy veszélyes-e vagy sem, ezért reflexből felálltam. Ám még akkor sem mozdultam, amikor ilyen látványosan kedvesen mutatkozott be. És látszott, hogy kedveli Eslyna-t. A nőstények jelenlétét előbb elfogadom, mint a hímekét.
- Helló - köszöntem azért kedvesen. |
Egy hatalmas ásítás közepette ébredt fel, majd hatalmasat nyújtózott. Nemrég érkezett vissza a taggyűjtésről és az út hosszú volt. Lassan és kicsit komótosan kilépett az odúból, majd egy mosoly jelent meg pofáján.-Üdvözlet mindenkinek!-mondta mosolyogva, majd végig nézett a társaságon. Szeme azonnal megakadt Eslyna-n, aki felé egy csábos mosoly és tekintet volt látható, majd nyugodtan oda ment a kis nőstény elé, majd egy meghajlás félét mutatott be.-Hercegnőm!-hangsúlyózta ki halkan, majd leült mellé és lefeküdt. -Látom megtaláltátok egymást! Enek örülök! Remélem az alfa is engedni fogja!-mondta egy bíztató mosollyal, mindig is ilyen volt és sosem fog változni. Majd fejét a mellette levő kis hercegnőre emelte.-És veled mi a helyzet?-kérdezte nyugodtan, hangjában érezhető volt a határozottság és a megalázkodás is egyben, közben farkát is meglengette egy kicsit.
Eslynáék nincsenek az odúnál. |
Míg Sirona válaszát vártuk, volt időm kielemezni Eslyna reakcióit. Szokás szerint fejedelmien viselkedett, látszott, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban.
A hercegnő kijelentésére félrebiccentettem a fejem. Eslyna olyan meggyőződéssel mondta ezt, hogy én is hinni kezdtem neki. De attól még mindig fújtam az öreg alfára amiatt a csúnya megjegyzése miatt... mert hogy én hozom ide a többi farkast. Hah.
Megráztam a fejem, és meggyőzően biccentettem, finoman meglengetve a farkamat.
-Hát persze.-vigyorogtam telt szájjal.-Azt hiszem, te jobban ismered nálam.
Elnyúltam a hideg földön, és behúnytam a szemem. A légkör tetszett, a hasam tele volt, hát úgy gondoltam pihenhetek egy kicsit. Persze alvásról szó sem lehet, de egy kis heverészés még senkinek sem ártott meg, csak a vadaknak. De az más tészta... akkor is levadásszuk őket, ha éppen futnak. Mi is a probléma? |
Melengette a szívét a látvány, hogy Valadriel társára talált Sironában és, hogy mostantól valószínűleg együtt lesznek - így sokkal több esélyük van a túlélésre és a biztonságos vadászásra. Megkönnyebbült, szemei csillogtak a meghatódottságtól, pofáján viszont csak egy apró mosoly volt. Most a szemei árulkodtak az érzéseiről. - Semmiség, Valadriel, semmiség. Apám valójában nem olyan házsártos, mint amilyennek mutatja magát - kuncogott fel. - Kívülre egy szívtelen alfát mutat, de belül vajszívű - bólogatott nyomatékosításképp és tényleg el akarta hinni, amit mondott... Figyelmesen Sirona felé fordította a fejét, hogy meghallgassa a nőstény válaszát Valadriel nógatására. |
Engedelmesen követtem Eslynát, bár én személy szerintszívesen találkoztam volna farkasokkal a falkából... az biztos, hogy nem barátias csevegést folytatnánk, ahogy vele és Sironával.
A futás könnyen ment, a lépteink alig csaptak zajt. Egész végig éreztem a feldobott hangulatot, hiszen a jeleneg két legfontosabb farkassal voltam, akik számítanak nekem. Hiányzott Eslyna, de nagyon örültem, hogy megismertem Sironát.
Amikor megérkeztünk, alaposan körülnéztem. Eslyna logikája gyönyörű volt, csak épp egy hibázott benne: ha a falkatagok hazamennek, biztosan megismerik az idegen szagot, és akkor ők is idetalálnak a nyomon. De ezen ég ráérek később aggódni. Egyelőre csak élveztem a farkasok társaságát.
Viszonozta az üdvözlést, ami igencsak hevesre sikerült, majd vidáman letelepedtem Eslynával szemben, de észrevettem, hogy Sirona nem jön közel, hanem kissé távolabb pihen le. Egy pillanatra elkomorutam, maj vidáman felpattantam, és elhelyezedtem kettejük között félúton. Így mindkettőjükhöz ugyanolyan közel vagyok.
Siroa megjegyzésére a szememet forgattam, és oldalba böktem az orrommal. Egyáltalán nem volt igaza- igenis, megállta volna a helyét. Ha nem én, hát ő kapja el azt a nyulat, ebben biztos voltam.
-Remekül, hercegnő. Remélem, a korábbi találkozásunk nem okozott kellemetlenséget neked.-hunyorogtam a hószőrű Eslynára. Szerettem volna Sironát is- az én Sironámat, ahogy magamban neveztem, mert immár menthetetlenül kötődtem hozzá, és meg akartam védeni mindenkitől - bevonni a társalgásba, így felé fordultam, és rákacsintottam.-Sirona, ha jól tudom, a hercegnő bolondul a külföldi helyekért. Miért nem mesélsz neki egy kicsit az otthonodról? |
Úgy látszik Eslyna is ugyanannyira kedveli Valadriel-t, mint Valadriel Eslyna-t. Ez kihallatszódott a hangjából, amikor kimondta a nevét. Sirona boldog mosollyal az arcán figyelte őket. Mindig jó látni, ha valaki újra találkozik egy ismerősével vagy barátjával. Ám, amikor az örökösnő kimondta, hogy lehet, hogy nemsokára itt lesznek a falkatagok, vagyis többen lesznek Sirona rögtön egy kicsit szorongani kezdett. Utálta a tömeget. Ezért gyorsan követte is a többieket, nem nézve, hogy merre mennek. Sirona még csak meg sem erőltette magát. Neki a futás ösztönösen jött miután egész életében szinte csak futott. Mikor megálltak ő leült.
- Köszönöm én jól vagyok, most hogy Valadriel volt olyan kedves és megosztotta velem az élelmét, ha nem tette volna valószínüleg még mindig ott lennék valahol az erdőben magamba és éhesen - mosolyodtam el a két fehér farkas nézve miközben megcsóváltam a farkamat. |
Szerény véleményem szerint egyáltalán nem látszott Eslynán, hogy egy "igazi alfa", mert tátott szájjal bambulta a két újoncot, mint aki sosem látott még fehér szőrű farkast. Nem mintha ő nem az lenne.
- Valadriel! - fakadt ki, hiszen újdonsült ismerőse nemhogy óvatlanul, de még egy idegennel bővülve érkezett a falka központjába. Mellesleg Eslyna nagyon örült nekik, viszont aggódott is. Gyorsan körbepislantott. - Most senki sincs itt, de bármelyik pillanatban megérkezhetnek a falkatagok! - kezdett el helyben toporogni, aztán eszébe jutott, hogy még nem mutatkozott be ezért megeresztett egy gyors mosolyt. - Örvendek, kedves Sirona! Valóban Eslyna vagyok. Most viszont el kell tűnnünk innen! - és máris sprintelt az erdő mélye felé. Amint kellő távolságra voltak a vacoktól, megállt és nagyot szusszant. - Erre ritkán jönnek. Nincs összeköttetésben egy vadászhellyel sem, ennek ellenére még itt sem vagytok biztonságban. Valadriel... - fordult a fehér nőstény felé és pofájára egy hatalmas, örömteli mosoly került. - Előbb jöttél, mint vártam! De azért nagyon örülök nektek! - borult Valadriel nyakába, akár valaki, ha régen látott barátot köszönt. - Hogy érzitek magatokat mostanság? Jól vagytok? |
Felcsillant a szemem, amikor megláttam eslynát. egy pillanatig mozdulni sem tudtam, a csendet sirona törte meg, az ég áldja meg érte. én is felocsúdam a kábulatból, és közsöntöttem eslynát. feszülten ugyan, mégis vidáman körbekémleltem, de sehol sem láttam más farkast. tekintetem visszateért eslynára. -örülök a viszontlátásnak, hercegnő.-vigyorodtam el. |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
