|
Témaindító hozzászólás
|
2012.04.15. 22:30 - |
 |
[7-1]
 Magamban továbbra is csak dohogtam. Hűvös volt... Nálunk ilyenkor már rég kellemes lenne, nem úgy, mint új otthonomban. Miket beszélek? Ez nem az otthonom, ez egy förtelem... Már feltérképeztem Dalarnát, de egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Az országút másik pontján megpillantottam két kutyát-pfujj, kutyák, az ember talpnyalói- és egy farkast. Feszült hangulat uralkodott közöttük, ez jól látszott. Elvigyorodtam. Imádnám, ha az a két korcs egymásnak esne... Tisztes távolban megálltam, még csak véletlenül se mentem az országút széléhez, elvégre így is jól látszott minden. |
Az új kutya megjelenésével Jagira figyelme megbomlott és nagy része Malcolnra irányult. Magasra emelte formás fejét és érdeklődve pillogott a termetes kanra. A köszöntésre nem reagált, viszont a másik magabiztossága irritálta. Nem tudja mivel áll szemben? Hogy lehet ennyire felelőtlen? Mi lesz, ha ez a farkas idehívja a falkáját, mert a területén vannak? Jagira elgondolkodott egy percre, hogy ő mit tenne a nagy fekete helyében. Nyilván erős, amiatt nem fél, de akkor is óvatosabb lenne. Jagira belegondolom-magam-a-másik-helyébe szokása tipikus volt. Malcoln felé lépett egyet, lesunyta a füleit és morogni kezdett. - A farkas velem van! Ez itt a mi területünk! - hangzott fel a morgás torka mélyéről fenyegetően. |
Lassú és kissé lomha, még is energikus lépésekben haladtam az országút szélén. Egy szagot követtem, bár utánna már egy farkas szaga is csatlakozott. Unottan lépkedtem tovább, majd a szag forrásait is megpillantottam. Egy kutya és egy farkas volt az, oda lépdeltem a kutya mellé, mint ha a farkasra ügyet sem vetettem volna, de azért feléje biccentettem. Lehet, hogy egy kívülállónak furcsa lehet a közömbös viselkedésem, de aki ismer az tudja, hogy ez nálam alap.-Üdv! Malcoln vagyok!-mondtam a szukának, majd oda léptem mellé és én is farkasszemet néztem a farkassal. / xD / |
JAGIRA
Jagira megdermedve nézett farkasszemet Hiromival. Kék szemeiben vad bizonytalanság és kétségek tengere morajlott. Aztán lehajtotta a fejét, hogy egy vonalba legyen a hátával és így szólt: - A helyi falka tagja vagy? - hangja mély, felismerhetetlen róla a neme. Lehetne akár egy hímé is. Tiszta, jól hallható, de mégis magában rejti a tartózkodás egy kis hangsúlyát. Az út széléről nézte fajtájának ősét és remélte, hogy nemleges választ kap. |
Hiromi lassú ügetésben élvezte a pofájába vágó hűvös szelet, s a kihalt tájat kémlelte. Egy lélek sem járt erre. Az eget szürke felhők tarkították, talán a hó is esni fog.
A nőstény kissé gyorsított az iramon, szemeit összébb húzta, ahogyan a levegő kezdett egyre csípősebbé válni.
Hirtelen egy új, ismeretlen nőstény szaga csapta meg orrát. Visszavett tempójából, és elővigyázatos lépésekkel folytatta útját. Nem telt el sok idő, mikor megpillantotta a hófehér kutyát.
Hiromi megtorpant, és az idegen reakciójára várakozott, ösztönösen megfeszült izmokkal. |
Egy hófehér, nyúlánk test rohant át a széles országúton. Három színes pont tűnt ki vakító bundájából. Rózsaszín orra és két, ritka, igéző kék szeme. Száját szorosan összepréselte, folyamatosan körbenézegetett, hátha követi valaki. Gyors volt és fürge, szemeit folyamatosan más-más felé kapta aztán megtorpant és szimatolt. Kétségtelenül vagy menekült, vagy keresett valamit. |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Magamban továbbra is csak dohogtam. Hűvös volt... Nálunk ilyenkor már rég kellemes lenne, nem úgy, mint új otthonomban. Miket beszélek? Ez nem az otthonom, ez egy förtelem... Már feltérképeztem Dalarnát, de egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Az országút másik pontján megpillantottam két kutyát-pfujj, kutyák, az ember talpnyalói- és egy farkast. Feszült hangulat uralkodott közöttük, ez jól látszott. Elvigyorodtam. Imádnám, ha az a két korcs egymásnak esne... Tisztes távolban megálltam, még csak véletlenül se mentem az országút széléhez, elvégre így is jól látszott minden.
