Témaindító hozzászólás
|
2012.04.16. 17:58 - |
|
[30-11] [10-1]
Óvatosan bólintottam egyet,jelezvén,hogy megértettem mire utalt.Hát persze, ha sok a farkas,egyre kevesebb lesz az élelem.Amikor felvetette az ötletet,hogy menjünk vadászni, felcsillant a szemem.
- de, van. - álltam fel. - mit vadászunk? - tettem fel a kérdést,miközben leráztam a bundámról a homokot,majd mellé léptem. |
Összeszorította az ajkait, akár egy durcás kisgyerek, aki nem akarja kimondani az igazat. Végül mégis megtette - Igaz. Nem szeretném, ha jelenlétük veszélyeztetne minket. Több farkas több prédát igényel. Érted, ugye? - szemeiben végre őszinte aggodalom tükröződik. A kérdés az, vajon kiért aggódik...
Végül felsóhajt majd megrázza a fejét. - Nincs kedved vadászni? Az lenyugtatna. |
Ez eléggé belémvárjt,mivel még nem öltem farkast.De szerettem ezt a falkát,és nem hagyhattam,hogy elvegyék a rangom. Csak bíztatóan,és megértően bólintottam,jelezvén hogy megértettem a parancsot. Füleltem,majd Awan szemébe néztem.
- nem szereted az újoncokat,igaz? - halványan elmosolyodtam,miközben elhatároztam,hogy mi lesz: Ha Awan ezt kívánja, így fogok tenni. Igen,minden úgy fog történni. |
Bólintott és a fákra szegezte tekintetét majd elmerengett egy kis időre. Gondolatai messze szálltak, vissza a múltba ahol még fiatalként sokat vándorolt. - Csak tudnám... mégis miért hoznak ide farkasokat? Csak tudnám miért nem jó így! - prüszkölt megvetően aztán perzselő szemekkel kapta fejét Raynorhoz. - Ha bárkit, aki nem a falkába tartozik, vadászni látsz a területünkön... öld meg! - adta ki a legszigorúbb parancsot Awan dühös énje. - Ha visszavonulsz, nem leszel többé méltó rangodra! - toppantott egyet nyomatékosításképpen. Végül enyhítően elmosolyodott. - Bízom benned. Jó tagja vagy a falkának. |
Eléggé megilletődtem,amikor feltette ezt a kérdést. Először magam sem tudtam,hogy fogjak bele, aztán úgy láttam a legjobbnak,ha rögtön a kérdésére felelek,nem teszek kitérőket.
- Mondhatni, nem volt könnyű, meg kellett tanulni az új szokásokat,azt hogy áll feletted valaki,akinek engedelmeskedni kell.Rossz csak abból a részből volt,hogy egy csomó dologról,amit megszoktam,le kellett mondanom. De ettől függetlenül,nagyon örülök,hogy tagja lehetek a falkának. - feleltem farokcsóválva. |
Sandán méregette a másikat, míg az beszélt. Aztán felsóhajtott. - Most találkoztam egy emberek által ideszállított farkassal. Elbeszélgetett Eslynával. Úgy tűnt tiszteli a lányomat. Raynor, te tudod a legjobban milyen egy új helyre beilleszkedni. Mennyire volt nehéz, vagy rossz? - érdeklődik kíváncsisággal a hangjában és füleit a magasba emeli, hogy véletlenül se mulasszon el egy szót sem a másik válaszából. |
A hirtelen megszólítástól felugrottam a földről,és Awanra néztem. Megijesztett ugyan,de nem mutattam ki.
- Awan,megijesztettél. - kezdtem bele.A másik kérdésén azonban elgondolkodtam. - nem tudom, szerintem nincs. - vágtam kissé irónikus fejet. Kérdőn néztem rá,biztosra vettem,hogy a nyakmaba akaszt valami munkát. Egyáltalan nem zavart volna, hiszen unatkoztam,úgyhogy vártam az elvégzendő feladatom. Egy két lépést tettem a hím felé,majd tőle tisztes távolban leültem. |
Awan szinte felverte az egész környéket csattogó lépteivel. Most nem figyelt oda a csendességre. Egyetlen dolog birizálgta az agyát, mégpedig a falka jövője és természetesen Eslyna. Hirtelen egy fekete bunda került a szemei elé és Awan megtorpant. Majd hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy a farkas nem más, mint Raynor. Egy falkatag. És nem idegen. Hála az égnek! Awan már tényleg mindenhova egy betolakodót hallucinál. Mindenhol ott vannak és belenevetnek a képébe... Megvetően felhorkant, aztán óvatosan közelebb sétált a pihenő nőstényhez. - Raynor! Miért sütteted a napon a hasad? Nincs semmi dolgod? - szólt rá így. Hiába tartozott hatalmas hálával a nőstények lánya megmentéséért, muszáj volt előtte is megtartania a tekintélyét. |
A patak szélén,a kiálló köveken ültem,és éleveztem ahogy a szellő belekap a bundámba. Néztem a vízben ugrándozó lazacokat,majd gondoltam egyet,lefeküdtem,és a mancsomat belelógattam a vízbe.Élveztem a csöndet,miközben szemem lesütve sütkéreztem a nap langyos sugarai alatt.A víz csendes csobogása egészen megnyugató volt. |
[30-11] [10-1]
|