Témaindító hozzászólás
|
2012.04.16. 17:57 - |
Birtokos:
OHIR falka |
[24-5] [4-1]
Mit is mondhatnék szép menet voltunk. Két hófehér bundájú farkas éppen egy falka felé tart, az alfahím lányához pontosabban, de igazából még én magam sem tudtam pontosan, hogy miért is. Talán csak kíváncsiságból, mint mindig. Engem mindig ez hajtott és hajt is amíg világ a világ és amíg a farkasok fogják megenni a nyulakat, nem pedig fordítva. Megéreztem, hogy mikor értünk a falka közelébe, mert egy csomó farkas szagát éreztem, akik otthagyták a nyomukat valamilyen úton-módon.
Valahogy mégsem féltem. Gyorsak voltak a lábaim és itt volt velem Valadriel is. És mégsem fognak minket megtámadni... Ha mégis. Nos, nem mindig vagyok ilyen galambszívű. Ezt a bátyám el is mondhatná. Vagyis mondaná, ha nem lenne halott.
Hirtelen egy barlanghoz értünk. Biztos ez lehet a falka szíve. Mégsem láttam sok farkast. Igazából még egyet sem. Hol lehetnek? És ekkor fölbukkant egy fehér nőstény. Csak úgy sugárzott belőle, hogy ő egy igazi alfa lesz majd egyszer és körülötte mindenki boldog lehet. Mivel senki sem törte meg a csendet én tettem.
- Helló, biztos te vagy Eslyna. A nevem Sirona új vagyok itt - mutatkoztam be kedvesen és barátságosan, mint mindig majd vártam. |
Eslyna búslakodó tekintettel feküdt, mancsait keresztbetéve az odú legmélyén. Nagyon megbánta már, amiért így feldühítette az apját. Soha nem szokott ellentmondani. Sőt, eszébe sem jut feszegetni a határokat! De olyan jó volt új arcokat látni! Annyira kedves volt az a nőstény és...
Eslyna rájött, hogy magányos. Amióta él, nem ismer más farkasokat, csak a falka tagjait, akik vagy nem merik megszólítani, mert félnek Awantól, vagy túl unalmas alakok. És így nőtt fel. Unalomban! Bezárva! Felsóhajtott, de ekkor valami zajra lett figyelmes... Tappancsok hangja! Ismerős, mégis ismeretlen szagok! Azonnal kint volt az odúból, és nem hitt a szemeinek, amikor meglátta Sal Valadrielt egy idegen farkas társaságában, a falka központjának legközepén, bátran, semmitől sem félve... Meg sem bírt mukkanni. |
Én mentem előre, Sirona a nyomomban jött. Eredetileg előre akartam engdni, de aztán úgy gondoltam, jobb, ha én megyek előre. Ki tudja, talán Awan otthon van... nem akartam, hogy harcba bocsátkozzon Sironával. Bíztam ugyan a nőstényben, de mi van, ha megsérül harc közben?
Így hát én meneteltem kis menetünk élén, és követtem Eslyna egyre halványuló nyomát. A hó nem a legjobb nyom, a hideg jégillat minden más szagot elnyom. Elég nehéz volt követnem a hercegnőm illatát, de nem lehetetlen. Így hát siettünk tovább, a hó halkan surrogott a lábunk körül.
A terep eddig erdős volt, de most kissé kövessé vált. A kavicsok alattomosan indultak meg a lábunk alatt, lehetetlenné téve azt, hogy csendesen közelítsük meg a vackot.
Sötéten ásító lyuk tűnt fel, egybarlang bejárata. Egy pillanatra megtorpantam, majd elszántan megindultam, orromban Eslyna mindent betöltő illatával. |
Birtokos:
OHIR falka |
[24-5] [4-1]
|