|
Témaindító hozzászólás
|
2012.04.16. 17:58 - |
 |
[30-11] [10-1]
Egy hatalmas vigyor terült el a számon. Felugrottam,majd futtában utolértem a vezért,majd egyenletes tempóban vele mellette baktattam tovább.Nagyon örültem,végre nem voltam egyedül.És valahogy nagyon kötődtem Awancsihoz...Mindkét fülemet előre hegyeztem,és lassan eltűntünk arról a helyről,ahol alig két perce még békésen szenderegtünk. |
Léptei alábbhagytak, Awan megtorpant majd lassan hátrafordult és szemei kereszttüzébe helyezte Raynort. Egy ideig csak szótlanul állt, elmélyülten gondolkozott, szemei fátyolosan meredtek a nőstényre, majd ezek után a hím hirtelen elmosolyodott. - Persze. Örülök, ha eljössz velem! - azzal máris visszafordult eredeti célja felé, és sietősen megindult, de ajkairól a mosoly nem tűnt el. |
Én végig ébren feküdtem mellette,aztán amikor felállt,követtem a tekintetemmel,és olyan fejet vágtam,mintha azt mondtam volna hogy : " Héj, mehetek veled?".Aztán felültem,nem tétováztam, óvatosan feltettem a fejemben megszogalmazódott kérdést.
- Awan, elkísérhetlek? - kérdeztem csillogó szemekkel. |
Awant hamar elnyomta az álom, és lehunyt szemekkel, a hátán feküdve pihent egy jó fél órát. Néha megmozdult a lába vagy a feje, jelezve, hogy él még. Végül nagyot ásítva kelt fel,megrázta magát és körülnézett. - Meg kell keresnem Eslynát - közölte Raynorral, majd elindult a vacok felé.
//Awan el vacokhoz// |
Egy kedves, hálás mosolyt vetettem Awan felé,majd felugrottam,és az őz teteméhez léptem.Belehapartam a friss húsba,és egészen addig lakmároztam,amíg azt nem éreztem,hogy etle vagyok,nemfér belém több. Ezután ásítva felheveredtem Awan mellé,eléggé közel.Lenyaltam a számról vért,a fejem a lábaimra hajtottam,és füleltem,hallgattam az erdő hangjait.. |
Halkan felnevetett, ugyanis hatástalanították. Rávigyorgott a nőstényre befogott orra alól, és átváltott a mancsi irányítású fegyverére: most mellső lábával bökdöste társát. - Akkor menj csak nyugodtan enni! Tied a többi - hagyta abba a piszkálódást és lehunyta a szemeit. |
Mintha játszanák,a mancsommal lefogtam a hím fejét,hogy ne bökdössön. Persze csak játékból.A hátamra feküdtem,és ránéztem.
- fogalmam sincs. - jelentettem ki,miközben csóváltam a farkam. Valahogy játszót kedvem lett,de éhes is voltam egyben. Mancsomat a hím orrára tettem,és figyeltem.
|
Awan annyit evett, amennyi csak belé fért. Pofája vörös lett a vértől, és amíg nem végzett a legfinomabb részekkel, tudomást sem vett a várakozó Raynorról. Végül felemelte a fejét, megrázta, aztán odaslattyogott a nőstény mellé és jóllakottan lefeküdt. Egy elégedett mosollyal a hátára hemperedett, lábai a levegőben kalimpáltak. - Nem tudod merre vannak a többiek? - orrával finoman megérintette Raynort, amolyan "falkatársak" gesztusként. Játékosan tovább böködte a fekete nőstényt, pimasz vigyorral a képén. |
Kissé összerezzentem,amikor a hatalmas hím felém magasodott. Hátra vágtam a füleim,majd leültem a tetemtől nem messsze. Türelmesen kivártam a sorom,mint ahogy a falkában szoktam: nem akartam még ezzel is a gondjait terhelni.Tudtam,hogy talán nem kéne várnom, de inkább vártam a felszólításra,minthogy odalábatlankodjak alá. Fura volt beismerni, de nagyon kedveltem az öreg hímet,és nagyon jól esett a társasága. |
Rámorrant Raynorra. - Jól vagyok! - közölte ridegen, nehezére esett még magának is bevallania, hogy a szervezete korával együtt gyengül. Viszont a farkas farkas, nem olyan könnyen adja fel, mint egy nappaliban-töltötte-az-egész-életét ember, így Awan máris talpon volt és odamasírozott a tetemhez. Belevájta fogait az őz hasának elülső részébe és megkezdte éhségének csillapítását. Az őz téli bundája vastag volt, így sokáig kellett szöszmötölnie vele. Szerencsések, hogy ilyen borzongató időben sikeres vadászatot tudhatnak maguk mögött. |
Egy pillanatig haboztam, aztán eleresztettem az őz elroppant torkát.Körbenyaltam a szám,majd Awanra fordítottam a tekintetem,és mellé ügettem.
- Mondd csak, ugye jól érzed magad? - kérdeztem,majd ledőltem mellé,és közben körül néztem,nem-e ólálkodnak idegenek a területen. A folyó halk csobogását már nem hallottam, biztosra vettem,hogy messze járunk a kis napsütötte szikláktól. |
A gyengécske őz nyaka hamarosan elroppant Raynor erős fogai alatt, és halálára rásegített vérző lágyéka is. Awan fújtatva engedte el és elterült az őz mellett. Kifáradt, de rendesen. Szüksége volt a pihenésre. |
Hihetetlenül gyorsan futottak az események: az egyik pillanatban Awan nyüszítése hangzott fel,a másikban már az őz hangos puffanása, ahogy a földhöz ért. Amikor az alfa a lágyékába harapott,belém hasított a tudat: A torka, a torkát kell támadnom. Egy szempillantás alatt a bak elég vetettem magam,és leengedve a vállát,a fogaimat a félelemtől kapálózó őz torkába mélyesztettem. Az őz hirtelen nagyot ugrott,majd reményvesztetten kiterült a földön,de a lábai még mozogtak,kapálóztak,néha néha egybe akadtak am első lábai.Erőteljesen haraptam a torkát,várva a pillanatra. |
Veszélyes helyre merészkedett, az őzbak hevesen rugdalózott lábaival és egyszer el is találta Awan vállát, aki felnyüszített emiatt, de onnantól kezdve kétszeres óvatossággal ugrándozott a kapálózó lábak elől. Végül megunta a játékot, felmordult és Raynorral együttműködve lerántotta a földre a vékony testet. Gyorsan beleharapott az őz lágyékába, ami hatalmas fájdalommal járt az őznek és Awan remélte, hogy Raynor kezelésbe veszi a nyakát. |
Nemsokkal később én is beértem őket,Awan már javában harapta a kapálózó őz lábát. Nem tétováztam,egy hatalams ugrással az őz előtt teremtem,és a mellső lábába, illetve inkább vállába haraptam. Téptem a vadul ugrándozó bak lábát,és közben fél szemmel Awant néztem.Az alfa mondhatni megszégyenítő ügyességgel kezelte az őz ugrándozását,ami egy kis tiszteletet is felébresztett bennem. Visszavándoroltam az én részemre,de az őz hirtelen kiszabadult a fogaim rabságából,és felém rúgott. Elugrottam az erős pata elől,majd elé vetettem magam,és nem sokkal később már ismét a húsába vájtam a fogaim. |
Azonnal az őz nyomába eredtek, mint két rakéta az ellenség repülőgépe után. Awan átugrotta az ágakat és próbálta alacsonyan tartani a fejét, de hamarosan koros izomzata makacskodni kezdett. Awan pár perc után már lihegett. Igyekezte balról bekeríteni az őzbakot, végre sikerült is utolérnie, ám az hamarosan a saját, őzek által használt, titkos ösvényére lépett és elveszett a szemük elől. Az alfahím nem adta fel, megszállottan követte a préda szagát és hamarosan kibukkantak egy kis tisztáson az összezavarodott őzzel. A patás beugrott egy bokorba, csakhogy már késő volt elmenekülni. Awan legalábbis elkapta az egyik lábát. |
Csenben bólintottam,majd amikor az őz meglódult,átgrottam az ajnövényzeten,kitértem jobbra,é s a szarvas nyomába lódultam.A buta őz szinte azonnal belesétált a csapdába,és a sűrű bozótos felé kezdett száguldani. Én szorosan a nyomában voltam,követtem,nehogy eltérjen a sűrűtől.Rápillantottam Awanra,majd újra az őzt figyeltem,egy percre sem tévesztettem magam elől.Az egész testem bizsergett,annyira élveztem a hajszát. Tudtam,hogy most megpecsételte a sorsát: ha befut a sűrűbe, onnan alighanem mién a győzelem. |
Lekushadt, minden izma pattanásig feszült és öreg zseigereiben újra érezte a vadászat izgalmát. Szemei nagyra tágultak és minden figyelme a prédára irányult. Közelebb lopakodott a sűrű aljnövényzet előnyeit kihasználva, füleit radarként forgatta az őz irányába, mely gyakran mozdult másfelé. Sokáig kellett várni, ugyanis a figyelmes őzbak gyakorta megdermedt és nézett körbe. Végül Awan nem húzva tovább az időt, elkapott egy nyugalmasabb pillanatot és ránézett Raynorra, majd így szólt: - Te jobbról. Én balról. Kergesd a sűrűbe, ahol nehezebb neki a haladás! - azzal visszafordult és máris kivetette magát a bozótosból. Azonnal megindult a hajsza, az őz rohanni kezdett előlük. |
Követtem Awan példáját,az orromat a földre tapasztva.Amikor megkaptam a hím jelzését,felállítottam a fülem,és mellé kúsztam,szorosan a földre tapadva. Egy bokor mögött lelapultam,és figyeltem az őz bakot.Ránéztem awanra, és vártam a jelet a támadásra.Éles tekintettel figyeltem az őz minden mozzanatát,készen arra,hogy ha észrevesz rávessem magam. |
Beleszippantott a helyi, csípős levegőbe és elmosolyodott. - Errefelé hemzsegnek az őzek. Pontosan elég kettőnknek - ha a falka további tagjai nem jelennek meg - bólintott elégedetten, hogy micsoda okosság kell ennek kieszeléséhez (xd) és neki ez megvan. Elindult keleit irányba és hevesen mozgatva szimatolószervét, kúszott-mászott a sűrű növényzetben. Igen, Awan a szimatjáról híres és most sem hagyta cserben. Tíz perc múlva jelzett Raynornak, hogy a közelben egy bak őz legelészik. |
[30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
