TULAJDONSÁGOK

Belső: Hiromit lehetetlen teljesen kiismerni, mindig tartogat valami újat, valami meglepőt. Senki sem tudja előre megjósolni, mire hogyan fog reagálni. Csak egy biztos: hevesen. Ha Hiromi boldog, akkor akaratlanul is átragasztja örömét másokra. Ha viszont szomorú, a levegő körülötte lassú, súlyos folyadékként hömpölyög, amely nyomasztóan hat bárkire, aki a közelébe kerül. Ha ideges, úgy viselkedik, akár a tűz, a pusztító szélvihar, mindenkire vicsorog, képtelenség megmaradni mellette. Érzelmi palettája nem ismeri határait, ő az a fajta farkas, aki álomvilágban él. Elhiszi, hogy bármit megtehet, amit szíve diktál számára. És e szerint is cselekszik, nem számít, ki mit gondol róla, vagy mi lesz a következménye tetteinek. Szeret egyedül lenni, és csak úgy a semmibe révedni, a gondolataiba merülni. 
       Attribútum: álmodozó, kiismerhetetlen, ingadozó hangulatú
       Szeret: a szívére hallgatni
       Nem szeret: az érzései ellen cselekedni
       Jeleskedik: gyorsaság, lopakodás

ÉLET

Előtörténet:
       Mikor, honnan érkezett: Hiromi édesanyja, Izra, egy mexikói farkas volt, akit kölyökkorától kezdve fogságban tartottak, így fogalma sem volt a külvilágról. Nem ismerte az igazi szabadságot, mint ahogyan vadon élő fajtársai. Egy erős, magas kerítéssel körbevett, poros helyen tengették napjaikat három nővérével, a tengerentúlról importálták őket. Bár ezt nem tudhatták, de egy illegálisan működtetett norvégiai telepen tartották őket, ami már évek óta farkasbundát szolgáltatott egy drága ruhagyártó cégnek. Izrára és testvéreire ugyanaz a sors várt, mint az elődeikre, akiket egy flancos kabátért gyilkoltak le.
Ám egy nap új farkas érkezett a telepre, aki megváltoztatta a nőstény sorsát.
Izra még sosem látott azelőtt ilyen gyönyörű teremtményt. Bundája akár a szűz hó, érintetlen, tiszta fehér, izmai a telepi farkasokkal ellentétben jól kivehetőek voltak. Izra - bár ő maga akkor még nem jött rá - első látásra beleszeretett az idegenbe.
Az új jövevényt elaltatva hozták, és nem is hagyták sokáig szem előtt. Már másnap le akarták nyúzni a bundáját, biztosak voltak benne, hogy nagy pénz jár majd utána.
Ám erre nem került sor. Egy sejtelmes hajnalon, mikor minden farkas aludt, és még az emberek sem érkeztek vissza, Izra a napfelkeltét bámulta, mint mindig. Ilyenkor elfogta egy érzés... egy érzés, amely azt súgta neki, hogy valami nincs rendben. Neki nem a rácsok közt van a helye. Ám azt már nem tudta volna megmondani, hogy mégis mi ez a különös érzelem, hogy mire vágyik.
Mialatt így elmélkedett, halk mancsok hangja ütötte meg a fülét, és mikor odanézett, a farkasban felismerte az újonnan érkezett egyedet. Éppen a külső rácsokat vizslatta.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte Izra fennhangon. A fehér hím egy egész picikét összerezzent, majd villámgyorsan hátrafordult. Végigmérte Izrát, majd nesztelenül odaosont mellé, és a nőstényt körülvevő rácson át beszélt hozzá.
- Azt, amit már mindannyiótoknak meg kellett volna tennie. Hogy tűrhetitek el, hogy bezárva tartsanak titeket az emberek?
Izra pislanott párat, majd éretlenül visszakérdezett.
- Miért, hol kellene lennünk?
Most a hím volt a soros a csodálkozásban. De nem ámuldozott sokáig, mert miután feleszmélt meglepettségéből, nagy hévvel mesélni kezdett.
- A hegyekben, a kietlen pusztákon, a sűrű erdőkben... Ott, ahol minden élőlény helye van. Kegyetlenség bárkit is arra kényszeríteni, hogy ilyen nyomorúságos körülmények között élje le az életét. Ha tudnád, amit én, egy percig sem állnál ilyen tétlenül. Te is megtennél mindent, hogy visszajuss a saját világodba. A mi világunkba. A szabadság világába...
Kegyetlenség, nyomorúság, szabadság... Kemény szavakat használt a hím, de Izra legbelül érezte, hogy minden szava igaz.
A nőstény hátrapillantott alvó nővéreire, és bár megszakadt a szíve, mikor visszafordult a fehér farkashoz, ezek a szavak hagyták el a száját:
- Veled szeretnék menni!

És így történt, hogy Hiromi szülei találkoztak. Bár a nősténynek semmi emléke sincs róluk, és bátyját, Tarout, hiába kérdezte, nem árult el semmit. Az egyetlen dolog, amit Hiromi tud, hogy a szülei már nem élnek. Svédországba csak a puszta véletlennek köszönhetően kerültek, és az expedíciónak hála végre otthonra találtak. Ám a bátyjával nincsenek túl jó viszonyban, aminek Tarou személyisége az oka...
Mikor, honnan érkezett: 1 hete, Norvégiából.
Legutóbb történt: --

VÉLEMÉNY

Emberekről: Nem szeret a közelükben tartózkodni, bár igazából nincs véleménye róluk. Amíg nem bántják őt, addig Hiromi sem foglalkozik az emberekkel.
Falkákról: Jól érzi magát, ha tartozhat egy közösséghez, de egyedül is boldogul.
Az új helyről: Szereti a tájat, Dalarna minden egyes szegletét. Tökéletes egy álmodozó számára.

USER

Név: Sakuma
Oldal, msn vagy e-mail: sakuma@gmail.hu
Tapasztalat: Nem emlékszem pontosan, de kábé egy éve szerepezek, eddig leginkább állatos témájú oldalakon játszottam. Azt hiszem, megvan a kellő tapasztalatom.(: