TULAJDONSÁGOK

Belső: Marcona harcos típus, aki minden szó nélkül belevágja a fejszéjét a legnagyobb kalandokba. Mivel jegesmedve, élete a vándorlás és Anorak valahogy túl komolyan gondolva ezt az életszemléletet képtelen megmaradni a fenekén. Szótlan és mogorva, hogy megtartsa a jegesmedvékről kialakított sztereotípiát: gonoszak, támadnak. Valójában az utolsó róla igaz, mert imádja a harcot, a vért; de a gyengébbeket sosem bántaná. Ő a vele egy súlyúakkal méri össze erejét, és a jegesmedvék honában elismert győztes volt. Szigorú saját magához, nem engedheti meg magának a lazsálást, a kedvességet és a kényelmes dolgokat. Mindig keményen edz, a legnagyobb prédákat akarja leölni (ugyanis szerinte minél nagyobb állatot eszel, annál erősebb leszel) és ehhez híven hiába van a közelben egy kölyök, ő természetesen az anyára megy rá. Alapjában véve vakmerő, ám harcban okos és megfontolt, bár szeret az erejére támaszkodni, fel tudja mérni hogy mikor lehet és mikor nem. Bátor, semmitől sem riad meg, még a haláltól és a fájdalomtól sem. Ha jön a félelem, le fogja győzni.
       Attribútum: mogorva, harcos
       Szeret: harcolni; úszni; halászni; vándorolni
       Nem szeret: beszélgetni; henyélni; idegesítő egyének; meghátrálni; Subron
       Jeleskedik: harc, vadászat

ÉLET

Előtörténet: "Szülőhazám Norvégia északi csücskében van, ahol a partokba messze benyúló öblök gazdag halállománnyal kecsegtetnek - mindig. Néhai anyám, Amazetqa nemesi vérvonal utóda, mivel apja nem más, mint a hatalmas Ragnarok. Családunk neve Imperio, így nekem is az Anorak Imperio nevet kéne viselnem, de hamar leszoktam erről a tettről miután rájöttem az Imperio család igazi, mocskos titkaira.
Naponta akár 20km-es távolságokat is megtéve, megállás nélkül vándorolva nőttem fel. Néha találkoztunk más anya-bocsa párossal, de a játékos napok mindig hihetetlenül hamar elteltek. Már fiatal, tudatlan medvebocsként is megmutatkozott bennem nagyapám vére: két mancssal terítettem le egy kúpos fóka bikáját. Anyám nem dícsért, de nem is volt elégedetlen. Kapcsolatunk szótlan szeretetként jellemezhető.
Egy kora tavaszi, borús napon minden előjel megvolt a rosszra, én mégis figyelmen kívül hagytam. Megmenthettem volna az anyámat, aki túl későn vette észre a minket bámuló veszélyt és áldozatául esett a gyilkos hím jegesmedvének. Tudom a nevét: Subron. A bosszú fémes íze keringett a számban, mikor futva menekültem előle. Tudtam, hogy ott és akkor nem lett volna esélyem.
Tudtomon kívül berontottam egészen a tartomány szívéig, mire a dudáló autók és kiáltozó emberek kavalkádjában egy vadőr meglőtt. Megint megijedtem ettől a számomra ismeretlen fájdalomtól és az emberek helikopterrel tereltek vissza a partokra. Ott bevackoltam magam egy mély, jeges barlangba és addig pihentem míg a szúró fájdalom el nem múlt. Pihenésem alatt volt időm elgondolkodni elkövetkezendő éveimen és a múltamon is. Végül felépülve, egészségesen léptem vissza a harci jégmezőkre és nekirontottam minden hím medvének, aki velem szembe talált jönni. Subront kerestem mindegyikőjükben, de mikor rátaláltam a gyilkosra, kudarcot vallottam. A hatalmas hím, aki a Byracouse család feje és egyben 10 medvebocs apja volt (ami elég ritka), játszi könnyedséggel taszított a földre. Tomboltam dühömben és elkeseredettségemben, végül vérző szájjal, lábakkal, vállakkal és hassal eltámolyogtam a csatatérről. Első kudarcom sok időre lenyugtatott. Még haragom utolsó cseppjeit egy csapat halászon töltöttem ki, akik rám támadtak csupán azért, mert lakmároztam a halaikból. Mind meghaltak.
7 éves voltam mikor első bocsom megszületett. Anyjuk szintén Byracouse volt, így akartam visszavágni némiképp Subronnak, de a családfej nem bukkant fel. Sytzuk bájos és erős teremtés volt, bár nem valami okos. A fiamat Broch-nak nevezte el, ami tetszésemre szólt. Épphogy végigfigyelhettem messziről, elbújva, élete első lépéseit mikor felbukkant egy csapat farkas és elragadták. Sytzuk utánuk ment, de én már tudtam, hogy késő. Ennek ellenére újra fellázongott bennem a vágy a harcra.
10 évesen egy zúgó, ember alkotta gépmadár jött értem, hogy elvigyenek. Elaltattak, de olyan erősen küzdöttem az altatószer ellen, hogy sikerült szállítás közben felébrednem és leütnöm az egyik férfit. Majdnem lezuhant a gép, és akkor oda lett volna az én bőröm is. Eredményként visszavittek szülőföldemre, ott megnyugodva belekezdtem a vándorlásba és a Subron után való kutatásba. Erős vagyok és le akarom győzni."
12 évesen tudtán kívült átvándorolt Svédországba, itt, mikor a lakosok meglátják szinte szívinfarktust kapnak.
       Mikor, honnan érkezett: 2 hónapja, Norvégiából
       Legutóbb történt: --

VÉLEMÉNY

Emberekről: Nem szívleli őket, de amíg nem jönnek a közelébe tudomást sem vesz róluk, bár a helikopterek elől menekül és felingerelik.
Farkasokról: Egyik legnagyobb ellenségei, mivel egyetlen fiát megölték, gyűlöli őket.
Az új helyről: Nem törődik a környezetével, vakon megy előre.

USER

Név: Jagira{webmiss}
E-mail: cupclassic@gmx.com
Tapasztalat: 2006 óta játszom angol és magyar; állatos szerepjátékokon, így szerintem kimondhatom: van :)